IGAZ TÖRTÉNET

Alcím:

Egy egész korszakot kell megdöntenünk. Nem kisebb, ez a cél!

Gúnyosan nevettek a képzőművészeti Főiskola tanárai azon, hogy példaképem Leonardo, vagy akár Michelangelo, vagy Van Dayk és tisztelem, csodálom Dürer festészetét.

Levegő után kapkodva rázkódtak kínjukban, mert valami kortárs nevét várták volna tőlem. Olyat, mint ő maguk. Olyat, aki fölé kerekedhet csökevény önbizalmuk. Még annyit kérdeztek: Maga Gábor Miklós színész rokona? Szemeim szikrát szórtak s feleltem. Nem! Én a székely ágyúöntő Gábor Áron leszármazottja vagyok!...újabb röhögés s kidobtak hát kéjesen.

S ott álltam tiszta lélekkel előttük, s ők élvezettel tiporták sárba ifjú álmaim, s élvezettel aláztak meg ott mindenki előtt, törölték lábukat belém ott, az Isten előtt a Képzőművészeti Főiskolán..

Azután egy hang megtörte a kacajt: §Mit is tudnánk ennek tanítani.Hisz mindent tud már!" Kerekre nyílt szemeimből döbbenet sugárzott s hangtalanul pakolni kezdtem festményeim s dossziéim tele szobrokkal, rajzokkal, restaurált képek fotóival, olajfestmény másolatokkal.

Felszabadultan léptem ki ebből a bűnbarlangból. Éreztem, hogy nem tartozom közéjük. S jobb, hogy nem is fogok soha.

Ismét egyedül álltam az úton.

Egyedül, de együtt az Istennel, aki mosolygott s azt mondta:

Most már látod hát:

Egy egész korszakot kell megdöntened!

Nem kisebb, ez a cél.

1994.