A LÉLEK FORMÁI S A MŰVÉSZ LELKEI

Az ősi magyar hitvilág szerint az ember lelkének 5 formája van, vagyis 5 lelkünk van. Mindenkinek öt, Neked, nekem, s Neki is. Lássuk: Testlélek, Fejlélek, Álomlélek, Szabadlélek és Halotti lélek.

Én így értelmezem őket:

TESTLÉLEK: ide tartozik minden fizikai, testi funkció, az érzések és az érzékelések. Ebben a lélekben tartózkodunk nappalaink egy elég nagy részében. Talán ez a legállatiasabb, leganyagibb lélekforma, de mégis pont az a szép benne, hogy földi világunk idejében földi testünk megélheti a földi lények funkcióit. Nagyon rutinosan használjuk és könnyedén átmenet nélkül, akár percenként átléphetünk belőle a fejlélek formába. A kommunikációban ez a lélekforma a teret nem képes áthidalni, viszont a közvetlen fizikai közelség hatására rengeteg különböző és legerősebben érezhető funkció tulajdonosa. Az auránkat is ez a lélek hordozza.

FEJLÉLEK: ez minden olyan lelki funkció élőhelye, amelyet leginkább mai értelemben léleknek nevezünk. Ide tartozik a gondolatátvitel képessége (telepátia) is és az érzelmek, pl. a szerelem. Az elméleti foglalkozású-érdeklődésű emberek, de a különböző művészek pl. zenészek is ebben a lélekben tartózkodnak ébrenlétünk nagyobb részében. Amikor ellazulunk vagy meditálunk, olvasunk, merengünk, vagy elmélyedünk az alkotásban, vagy munkában szinte megfeledkezve testünkről, még levegőt sem nagyon véve, akkor ez a lélekforma dominál. A telepátia révén teret áthidalva képesek vagyunk ebben a formában erős érzelmek, vagy gondolatok intenzív közvetítésére.

ÁLOMLÉLEK: az alvás állapotában álmodunk, még akkor is, ha nem mindig emlékezünk reá. Ilyenkor az énünk az álomlelkét használja. Ezzel a lélekkel sok olyan dolog is megtörténhet, amely éber állapotban lehetetlen pl. repülünk szárnyak nélkül, vagy víz alatt úszunk levegő szükséglete nélkül, de zuhanhatunk is és mégsem halunk meg a végén az álomlelkeink képesek egymással kommunikálni s a tudatalatti tartalmak ilyenkor felszínre kerülnek, ezért viselkedésük néha ellentétes is lehet a nappali-kontrollált viselkedésünkkel. Minél kevesebb valakiben az elnyomott én vagyis a komplexus, annál kevésbé tér el az álomlélek viselkedése a fejlélekétől.

SZABADLÉLEK: ezt az állapotot ritkábban éljük meg. Ez a lélek képes elszakadni a testtől, de egy éteri szállal mindig hozzá van azért kötve, így vissza tud térni a testbe. Klinikai halál állapotában, vagy baleseti sokk alatt, néha spontán hajnali ébredéskor (out of body experience) akár hirtelen ijedtség hatására átcsúszhatunk ebbe a testen kívüli állapotra jellemző lélekformába. Ilyenkor test nélkül lebegünk, fölülről látva testünket, amelyet sokszor ismeretlennek vagy zavarónak érzünk. Az érzése gömb alakú könnyű forma, végtagok nélkül. Ez a lélek nagyobb távolságokra el tud jutni pillanatok alatt és képes pl. egy egész könyvespolc összes könyvét tartalommal együtt egyszerre érezni-látni. Viszont nem tud kommunikálni a földi testekkel, mert nem képes megérinteni őket, sem beszélni hozzájuk. Többször megtörténhet az életben, akivel megtörténik, általában gyökeresen megváltoztatja az életszemléletét. A táltosok és bizonyos keleti vallások szerzetesei is képesek voltak a történelem folyamán ilyen lélekállapotot direkt előidézni. Vagyis szabadlelküket gyakrabban és szándékosan is használták.

HALOTTI LÉLEK: az előzővel ellentétben ez a lélek végleg elhagyja a testet s nem tud többé visszatérni. Elszakad, majd felrepül és a másvilágon él tovább. Csak halálunk után következik be. Formája az egykori fizikai testünk fényszerű mása, megfelelője.

LÉLEKÁTFEDÉSEK - HATÁRTALANSÁG

Az intuitív művész típus, de egy zen szerzetes, egy aszkéta vagy egy sportoló típusú ember is, akár 3-4 különböző lélekállapotot is megélhet egyazon idősíkban - rövid pillanatokra- egyszerre, mert az egyes lélekállapotokból való átmenet során kialakulhat az átfedés és ez a legizgalmasabb és legihletőbb állapot. Ilyenkor nem tudjuk, hogy még alszunk-e, vagy már fölébredtünk, mert pl. pont az álomlélek csúszik át a fejlélek vagy a testlélek állapotába s így még magával hozza, tudatosítja az előző élményeket. Vagy éppen a fejlélek csúszik át a szabadlélekbe, vagy vissza. Ha a tartalom tudatosul, akkor ilyenkor könnyedén fogan meg egy alkotás. Ez van legközelebb az Isteni sugallat fogalomhoz.

Az alkotás fogantatása a legrövidebb időszak s mégis a legfontosabb, míg a megszülés már a fejlélek dolga, s ez hosszabb és tudatosabb gondolati folyamat.

A megvalósulás pedig ( az alkotás anyagba leképeződése) a testlélek dolga, amely még hosszabb időt vesz igénybe.

Az a személy vagy művész, aki gyakran éli meg a lélekállapotok átmeneteit s ezt tudatosan is érzékeli, a való életben is bátrabban lép, mert -bár, (ha pszichéje egészséges,) tudja a határokat,- de merészebb, szabadabb kifejezésmódjában, hiszen mégis frissen nyoma van lelkében a határtalanságnak s a határtalanság tudatának. S ezt a határtalanságtudatot akár hitnek is nevezhetjük.

Gábor Emese

2014-04-14