Ma megcsapott az ősz szaga,
Korhadó levél illata,
Rozsdás bükkösök erdeje
Ma megfogott az ősz keze.
Ma rám lehelt az ősz maga,
Körülfont pókhálóhaja,
Egy marék arany napsugárt
Ragyogtatott búcsúszava.
Ernyedni vágyom véled. Ősz
Levélzsibbasztó hant alatt,
Fogadd be kérlek álmaim,
Temesd testem fölé magad.
Engedd lelkem, mint vadludat
-felfelé húz ha szárnyra kap-
Hadd szálljon messze tájon át,
Amerre kél az égi Nap.
Majd fenn a világ tetején
Fészket rak ott a lelki fény,
Szirtfok örökzöld fenyvese
Lélekmegőrző rejtekén.
E fenyves lesz majd otthonom,
Többé nem vágyom el, tudom.
Összenő itt élet-halál,
Soha senki rám nem talál.