Gyászolsz, vagy ünnepelsz,
Hogy díszbe öltözöl?
Mint menyasszony az esküvőn,
Pompás ruhában tündökölsz.
Nem érzed? Itt a hűvös ősz.
Kezed belóg az ablakon,
S ezt az arany kezet fogom,
Ne félj, már el nem engedem.
Még hűs a lég, - fogom kezed-
S az ég pőrére vetkezett.
A sorsnak útja elvezet.
Hová tűnt már az élvezet?
Lassan elveszted díszeid,
Kérges törzsed is megreped.
Barnán pihensz, utána csend,
Felhők vonulnak el fölötted,
Kövér esőcseppek peregnek
S egykor volt ékességeid
Most lenn a földön egybekelnek.
Valahol még találkozunk?
Talán igen.
A hűs vízen sárga levél,
És míg a párja földet ér
Boldogtalan, már várja őt,
Szellő fogan s a vén fenyőt
Belepte már a dér.
Lassú léptekkel közeleg
Az ólomarcú tél.
Búsan dudál az őszi szél,
Vizet fodroz, lágy dalra kél.
- Utunk remény?
Levél lehull és földet ér,
Avarban térdig jár az ősz,
Hang megbicsaklik s hirtelen
Iramlik el egy barna őz.
Arany ösvény kanyarg tova,
Arany avart kavar a szél,
Lágy délutáni napsütés
Erőtlen s mégis mennyit ér.
Cirmokban játszik tarka fény
S mint rozsdasárga szemfedél
Lehull, pörögve szárnyra kél,
Örök útjára indul el
Az utólsó juharlevél.