ŐSZI ALKONY
Lehull az arany falevél
Pörögve száll az őszi szél
Dudál s vibrálva int feléd
Selyemkalászos sárga rét.
Haját kuszálja; büszke még
Nem tudja: várja már a vég.
Bokor tövén lapulva rég
Sunyin lapít, ugrásra kész,
Bekúszik szálai közé
A rettegett sötét.
.