ŐSZI ALKONY

Lehull az arany falevél

Pörögve száll az őszi szél

Dudál s vibrálva int feléd

Selyemkalászos sárga rét.

Haját kuszálja; büszke még

Nem tudja: várja már a vég.

Bokor tövén lapulva rég

Sunyin lapít, ugrásra kész,

Bekúszik szálai közé

A rettegett sötét.

.