AZ ESETLEGESSÉGRŐL ÉS EREDETISÉGRŐL

Az átlag kispolgári lét tele van félelmekkel, tele van szabályokkal. Az ilyen emberek élete csak a szabályok betartásából és az esetleges nem-betartás következményeitől való félelemmel telik.

AZ ÉLET pedig pont nem erről szól. Nem a szabályok féktelen átvágásaira, kihágásokra célzok. Pont az a szép, ami esetleges. Pont az a jó, ami egyedi, eredeti, szokatlan. Pont azt vesszük észre, a sok szürke között, ami más. Ami piros. Vagyis a spontán, bohém döntések, a teremtő által vezérelt megérzésekre (és nem megszokásra) alapuló cselekedetek, akár alkotások az élet értelmei. Ezek adják az élet sóját. Ezek nélkül sótalan a leves. A sótlan levest pedig egye meg, aki főzte.

Ezek az esetlegességre és a különlegességre alapuló gondolatok a képzőművészetben is működnek. Az eredetiség fokozása történhet halmozással, komplementer színek tudatosan visszafojtott használatával, a gesztusnyomok túldimenzionálásával, vagy az arányok eltolásával és még számos technikai, térlátási megoldással. Attól függően, ki hogyan használja a megvalósításhoz vezető módszerek arányait az alkalmazott művészetekben, más-más hatást érhet el a szemlélőben is. No persze minden alkotás megtalálja a saját néző,-befogadó párját s így éri el a kívánt vagy éppen a nem várt hatást. Ez mindig aktuálisan az adott művész és az adott néző közös hullámhosszának függvénye.

2017.01.04.