GONDOLATOK AZ UTAKRÓL... A MŰVÉSZ ÚTJA

Vannak utak az emberi életek útjai között, melyek keresztezik egymást, azaz egymásra merőlegesen futnak s egy égő pontban kiteljesedve találkoznak,.. s azután futnak tovább az eredeti irányukba, egymásra merőlegesen, távolodva s nem találkoznak többé.

Vannak utak, amelyek egymás mellett párhuzamosan futnak, közel egymáshoz, de igazán sosem érintik egymást. Mennek az idők végezetéig egymás mellett, külön-külön, de sosem együtt.

Vannak utak, amelyek szembe futnak egymással és elfutnak egymás mellett, ha találkoznak intenek talán, de az is lehet, hogy észrevétlen mennek tovább.

S vannak olyan utak, amelyek egész életükben egy közös irányba, egymás felé hajolva futnak, lassan közelednek, majd találkoznak. Egyik a másikba folyik és onnantól együtt haladnak tovább. Őket a Gondviselés keze vezeti.

 

 

 

Az útelágazásoknál sok-sok lehetőségünk van a választásra, de választani kell, ha tovább akarunk haladni. (Akár a visszafordulás is választás...)A sok lehetőség közül nem mindig sikerül azt az utat választanunk, amely a legjobban közelítené szellemi fejlődésünk lehetőségét, s ilyenkor az ember néha utólag elmélkedik...vajon mi lett volna, ha akkor és ott az elágazásnál egy másik utat választ? Mi lennék most? Ki lennél most?

 

Hogy érdemes-e elmélkedni? -Bizonyosan nem;

 

 

 

Hisz nincs véletlen

 

-s mindez oly szép,-

 

hisz: meg van írva

 

minden pillanat:

 

Az is, ha óv

 

a tiszta kék ég,

 

s az is, ha áldás,

 

az eső szakad.

 

 

 

 

S hogy nincs véletlen

 

-mindez oly szép-

 

hogy nem tudjuk,

 

így mégis jobb talán..

 

Hagyjuk magunkat sodorni,

 

míg a fény ég,

 

s tudni ráérünk

 

halálunk után

 

 

 

 

Vannak tudatos választók és vannak ösztönösek. A művész embertípus az utóbbi:

 

 

 

A művész ember útját mindig egy magányos csillag mutatja. Ez a csillag az Alkotás Csillaga, amely átvilágít felhőn-ködön, átsejlik, átdereng a legsötétebb éjjelen is, így homlokánál fogva vezeti a művészt. Mindig a már eleve elrendelt, de akár még nem tudatosult alkotások felé.

 

Kivel kézen fogva, kivel szemben, ki előtt szaladva, vagy ki mögött kullogva, botladozva halad, mert a művész szeme mindig fölfelé tekint, hogy ne tévessze a csillagot.

 

 

 

S ha elbukik? Még akkor is az égre néz.

 

..és addig él, míg a csillagja ég..

 

és akkor hal, ha csillagja lehull.

 

 

 

 

2014-05-08