GONDOLATOK AZ UTAKRÓL... A MŰVÉSZ ÚTJA
Vannak utak az emberi életek útjai között, melyek keresztezik egymást, azaz egymásra merőlegesen futnak s egy égő pontban kiteljesedve találkoznak,.. s azután futnak tovább az eredeti irányukba, egymásra merőlegesen, távolodva s nem találkoznak többé.
Vannak utak, amelyek egymás mellett párhuzamosan futnak, közel egymáshoz, de igazán sosem érintik egymást. Mennek az idők végezetéig egymás mellett, külön-külön, de sosem együtt.
Vannak utak, amelyek szembe futnak egymással és elfutnak egymás mellett, ha találkoznak intenek talán, de az is lehet, hogy észrevétlen mennek tovább.
S vannak olyan utak, amelyek egész életükben egy közös irányba, egymás felé hajolva futnak, lassan közelednek, majd találkoznak. Egyik a másikba folyik és onnantól együtt haladnak tovább. Őket a Gondviselés keze vezeti.
Az útelágazásoknál sok-sok lehetőségünk van a választásra, de választani kell, ha tovább akarunk haladni. (Akár a visszafordulás is választás...)A sok lehetőség közül nem mindig sikerül azt az utat választanunk, amely a legjobban közelítené szellemi fejlődésünk lehetőségét, s ilyenkor az ember néha utólag elmélkedik...vajon mi lett volna, ha akkor és ott az elágazásnál egy másik utat választ? Mi lennék most? Ki lennél most?
Hogy érdemes-e elmélkedni? -Bizonyosan nem;
Hisz nincs véletlen
-s mindez oly szép,-
hisz: meg van írva
minden pillanat:
Az is, ha óv
a tiszta kék ég,
s az is, ha áldás,
az eső szakad.
S hogy nincs véletlen
-mindez oly szép-
hogy nem tudjuk,
így mégis jobb talán..
Hagyjuk magunkat sodorni,
míg a fény ég,
s tudni ráérünk
halálunk után
Vannak tudatos választók és vannak ösztönösek. A művész embertípus az utóbbi:
A művész ember útját mindig egy magányos csillag mutatja. Ez a csillag az Alkotás Csillaga, amely átvilágít felhőn-ködön, átsejlik, átdereng a legsötétebb éjjelen is, így homlokánál fogva vezeti a művészt. Mindig a már eleve elrendelt, de akár még nem tudatosult alkotások felé.
Kivel kézen fogva, kivel szemben, ki előtt szaladva, vagy ki mögött kullogva, botladozva halad, mert a művész szeme mindig fölfelé tekint, hogy ne tévessze a csillagot.
S ha elbukik? Még akkor is az égre néz.
..és addig él, míg a csillagja ég..
és akkor hal, ha csillagja lehull.
2014-05-08